Élj, hogy elmondhasd a mesét

Egyetlen szem mag is átbillentheti a mérleget
Terhei közt a mérleg fog uralkodni
Megmutatja, mi értékes itt
Kőszívű mesemondó
Egy kis fehér lény dorombol nekem
Idővel eltűnt gyermekkori királyságom
A szigetek szomorúsággal töltik meg elmém
Az egyetlen különcségben, a mennyek bírósága

Minden örömet elfeledtetett a munka

Egy kóbor lélek, hontalan és mocskos
Minden eltűnt, kivéve az akaratot
Élni, hogy elmondhasd a mesét

A napok aggodalommal teltek
Megsemmisítés: jobb leírása egy napnak
Hol találjak egy tökéletes dallamot
Csak végezd a munkád és lépj vissza egyet

Elmém sötét kamrái
Szerelmem nyakával körülzártak
Nincs semmi, mit megérts
És ez nem számít
Egy törött marionettbábunak, amilyen én vagyok